A tengerimalacok az egerek és a szíriai aranyhörcsögök után a leggyakrabban tartott kisemlősök. Rendszertanilag a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, az ún. patás körmű rágcsálók (Cavidae) családjába soroljuk őket. Perui ásatások alkalmával - különösen az Ancon településeken - az ottani inka sírokból több alkalommal kerültek elő épségben maradt, de már teljesen mumifikálódott tengerimalac-tetemek. E leletek alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy azok az állatok átmenetet képeztek a vad és háziasított változat között. A tengerimalacok vad ősei (Cavia cutleri) Dél-Amerikában, Peruban közönséges állatnak számítanak. Ezeknek a kitenyésztett változatai a nálunk is könnyen beszerezhető és háziasított tengerimalacok. A vad tengerimalacok bozótos, csalitos helyeken, a cserjés vagy fátlan pusztaságokon élnek. Búvóhelyül föld alatti üregeket vájnak maguknak. Tartózkodási helyük könnyen felismerhető, mert a föld felszínén kikoptatott, feltűnő járataik vannak. Az első példányok még a XVI. században, holland hajósok révén kerültek Európába. Amikor az első példányok kontinensünkre érkeztek, csak játék és szórakozás céljából tartották, csupán a múlt században kezdték gyógyászati és egyéb kísérletekhez felhasználni. Robert Koch a tuberkulózissal, Emil von Behring a diftériával kapcsolatos tudományos kísérleteihez használta fel ezeket az állatokat.
A kifejlett, ivarérett tengerimalacok testhossza 26-28 cm. Testük tömör szőrzettel fedett, csak a lábon és az ujjakon ritkul az állománya. Főleg a szőrzet hosszúsága és színe szerint osztályozhatók. A szőrzet hosszúsága szerint megkülönböztetünk angol vagy rövid szőrű, abesszin vagy rózsás perui (amelynek szőre hosszú és selymes az egész testén) tengerimalacot. Leggyakrabban koromfekete, sárga, barna, fehér színeket találunk. A minták szerint van:  holland mintás, ahol a fehér rész a színes résztől éles határokkal elkülönül, néhány színes szőr előfordulhat a fehér mezőben; a himalájás minta, ahol az egész testet fehér szőrzet borítja, az orr, a fül és a láb kivételével, ez utóbbiak feketék;  a teknősmintázat, amikor sötét és barna foltok tarkítják a test minden részét, a szabadon lévő részek fehérek; tarka minta, ahol az állatokon sötét és barna foltok vegyesen tarkítják a szőrzetet, a fehér mezők közti határvonalak nem élesek, hanem elmosódottak. A tengerimalacok mellső végtagjain elég szokatlan módon - 4-4, a hátsókon 3-3 ujj található. Testük hőmérséklete 37,8 és 39,5 °C között változik.  Egy-egy állatnak összesen 4 metsző- és 16 zápfoga van. Fogaik gyökértelenek és mindvégig nőnek, éppen ezért rendszeres és arányos koptatásuk nélkülözhetetlen. A fogak folyamatos koptatásához gondoskodnunk kell kemény faágakról, magvakról, száraz kenyérről. Ha erről megfeledkezünk, fogaik előbb-utóbb annyira megnőnek, hogy végül kinőnek a szájukból. A megnőtt fogak akadályozzák a táplálkozást, és az állatok leromlásához, sőt súlyosabb esetben pusztulásukhoz is vezethetnek! A tengerimalacoknak rendkívül érzékeny a szaglásuk. A hallásuk is kifinomultabb, mint az embereké. Ezt igazolja, hogy még a 33 000 Hz-es rezgéseket is könnyűszerrel felfogják! Tenyésztésre csak a teljesen egészséges, jó kondíciójú állatokat válasszuk. A beteg, életképtelen utódokat fialó vagy nem ivarzó állatokat kíméletlenül selejtezzük ki. Az, hogy milyen párosítást alkalmazunk, teljesen a rendelkezésünkre álló állománytól és a férőhelytől függ. Egy-egy hímre öt, tíz vagy akár huszonöt nőstény is számítható! A nőstények ivarzási időszaka 14-18 naponként visszatérően jelentkezik és 24 órán át tart. A hímek 60, a nőstények már 35-40 napos korukban ivarérettekké válnak, de csak 3-4 hónapos korukra lesznek tenyészérettek. Sikeres párzás után a vemhességi idő elég sokáig, 60-68 napig tart, amely egyetlen utód esetén akár 72 napig is elhúzódhat. Ezzel szemben, ha sokat - 4-6 egyedet - fialnak (bár ez igencsak ritka), akkor mindössze 58-67 napig tart. Ha a vemhességi idő meghaladja a 74 napot, akkor az újszülöttek többnyire élettelenül jönnek a világra. Hasonló a helyzet, ha a normálisnál több - pl. 8-10 - utódot fial egy-egy anya. Ezeknek ugyanis nagy része gyenge, életképtelen lesz. A rendszeresen tenyésztésben tartott nőstények sokkal könnyebben párzanak, mint a hasonló korú, többé-kevésbé elzsírosodott, a tenyésztésből időről időre kihagyott társaik. Az újszülöttek közül a hímek néhány grammal nehezebbek, mint a nőstények. A tengerimalacok nyitott szemmel jönnek a világra. Fogaik is már annyira fejlettek, hogy a szilárd táplálék elfogyasztására is alkalmasak. Az újszülöttek átlagos testtömege 40-80 g, de ha csak egy születik, az akár 100 g-os is lehet. 10 napos korukban 100, egy hónapos korukban 250 g-osak. 10-12 órával a fialás után a nőstények újból ivarzanak és párzanak. A tengerimalacok 8-9 hónapos korukban teljesen kifejlettek. 5 éves koruktól termékenyülő képességük rohamosan csökken. Egy-egy nőstényre évi 3-4 fialást számíthatunk, ami átlagosan 10-12, maximálisan 18 utódnak felel meg. A fiatalok 3 hétig szopnak, jóllehet eközben szilárd táplálékot is fogyasztanak, igaz, csak korlátozott mértékben. A fiatalok elválasztására 3 hét után kerüljön sor. Az elválasztással egy időben nemenként szét kell választani a kicsiket. A 3-4 hónapos, tenyésztésre is alkalmas állatok testtömege elérheti a 500 g-ot. Általános gyakorlat szerint a hímeket 4, a nőstényeket 2-3 éven keresztül tartják a tenyészetekben.
álagos élettartamuk 7-8 év, ritkán ettől sokkal hosszabb ideig is élhetnek. Táplálásuk szinte alig tér el az egerekétől és a patkányokétól. A lenyelt táplálék 1/2-1 óra múlva kezd kiürülni a gyomrukból, és 8 óra alatt teljesen megemésztődik. Mivel növényevők, beleik hosszúak, csupán a vastagbél 70-95 cm hosszú. Az újszülött állatok nem sokkal világrajövetelük után nyalogatni kezdik az anyjuk végbelénél lévő bélsármaradványt, azért, hogy az emésztésükhöz oly fontos bélflórát minél előbb kialakítsák saját szervezetükben.  Az is jellemző sajátságuk, hogy több mérgező növény - mint pl. a nadragulya, a beléndek - nem hat rájuk mérgezően! A tengerimalacok granulált patkánytáppal, zöld fűvel, szénával, zöldséggel, gyümölccsel, száraz kenyérrel, gabona magvakkal táplálhatók. Táp helyett egy-egy kifejlett állatnak napi 10-20 g erő takarmányt (búzát, árpát, zabot, zabpelyhet, kukoricát stb.), továbbá annyi zöldet adjunk, amennyit jó étvággyal elfogyaszt. Ha az állatok korlátlan mennyiségű zöldtakarmányhoz juthatnak, külön ivóvízre nincs szükségük. Ellenkező esetben naponta gondoskodjunk tiszta ivóvízről, amelyet mindig nehéz, feldönthetetlen műkő vagy kerámiaedénybe öntsünk. A tengerimalacokat elegendő - télen-nyáron - naponta egyszer etetni. Az el nem fogyasztott takarmányt másnaponta távolítsuk el. Elhelyezésükre tökéletesen megfelel egy 1/2 m2-es fa- vagy bádogláda, terrárium. Ahány állatot tartunk, annyi búvóhelyet - pl. odvas fadarabot - létesítsünk. A férőhelyük aljára rakjunk finom faforgácsot, esetleg szalmát. Elhelyezésére nemcsak a terrárium, hanem az újabban nagy választékban beszerezhető, rozsdamentes drótból összeállított, szénaráccsal is ellátott ketrec/kalitka is felhasználható. A tengerimalac a huzatos, hűvös, párás környezetet nem kedveli. Ott hamar megbetegszik, amit nehéz, máskor ziháló légzése is elárul. Ha megbetegszenek, rögvest helyezzük terráriumukat meleg, száraz helyre, és az állatokkal itassunk langyos kamillateát. Emellett 2-10 percig sűrűre főzött kamillával "inhaláltassuk" őket: a férőhelyük közepére helyezzük a forró, gőzölő főzetet úgy, hogy fel ne dönthessék és bele ne mászhassanak. Ezután terráriumukat egy törülközővel borítsuk be. Az egyedül tartott állatok nappal sokat alszanak, és éjjel ébren vannak. Ha több tengerimalacot tartunk együtt, azok többnyire nappal vannak ébren és az est leszálltával térnek nyugovóra. A tengerimalacokra jellemző, hogy kissé félénkek, félrehúzódó természetűek. Ha kézbe vesszük őket, nyugodtan, minden különösebb fészkelődés nélkül elviselik a simogatást. Nem harapós állatok. Ha megijednek, füttyentenek, síró, nyüszítő hangot adnak, és a legközelebbi sötét sarkok valamelyikébe iramodnak. A szobában, lakásban szabadon bocsátott - és felügyelet nélkül hagyott - tengerimalacok könnyen megrághatják a szőnyegek, függönyök rojtjait. Kedves állatok, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt ajánljuk őket. Beszerezhetők egyes állatkertekben, állatkereskedőktől, tenyésztőktől, kisállattartóktól.