Papagáj szavunk Közép-Afrikából származik - Sierra Leonéban él egy néptörzs, a timneh, amelyről a jákópapagáj egyik alfaja a Psittacus erythacus timneh nevet kapta. E néptörzs az említett papagájt "pampakaj"-nak nevezte, ami fecsegő-locsogónak felel meg. A szó még sokat változott, a beduin kereskedők, akik a madarakat Észak-Afrikába vitték eladásra, pl. "bábagá"-ra módosították, majd innen jutott a madár jóval később, francia, illetve portugál közvetítéssel Európába, és neve is itt nyerte el a ma elterjedt "papagáj" formát.

Később már a jákópapagáj törzsalakja, a Psittacus erythacus erythacus is kedvelt importáru lett. Amikor a kedves, szelíd, tanulékony madarat kézre hívták, német nyelvterületen ez így hangzott: "ja, komm!", vagyis "na, gyere!". Ezt a madár úgy adta vissza, hogy "jákó", és ez - név gyanánt - rajta is maradt.

A papagájok tudományos neve - Psittacus - pedig görög eredetű. Kutatva az ógörög szótárban, megtaláljuk a pszitta szót, amelynek jelentése: hí, hajj, huss - az ókor baromhajcsárok ily módon biztatták állataikat.

Feltalálási helyükről, vagy az ott élő néptörzsről nevezték el a dél-amerikai aymara-, gvajakil-, pávuapapagájokat. A vörösessárga hasú Aratinga Solstitialis neve a napra utal. A lóri maláj szó, a "nüri"-ből származik, amit bizonyos területeken "lüri"-nek ejtenek - jelentése: fénylő. Szintén maláj szó a "kaka", amely idősebb testvért jelent, és azt a "tua" szóval - öreg érett - erősítik meg. Ily módon a "kakadu" név a madár hosszú élettartalmára utal. A maoriknál a "kaka" szó papagájt jelent, ebből ered az egyik Nestor-papagáj és a bagolypapagály neve.

Az arák rikácsolásából Burmeisternek az "ara-ra" hangsor csendült ki, ez a név tehát hangutánzó.

Hullámos papagáj

( Melopsittacus undulatus )

Hossza 18 cm. Feje elülső része sárga, a pofatájék alsó részén kerek, kobaltszínű folt, torkán pedig egy sor (4-6) ovális fekete folt látható. A fejtetőtől kezdődően a háti felületén a fekete alapszínű tollak sárgán szegélyezettek, ami jellegzetes hullámos rajzolatot ad, farcsíkja és hasi felülete világoszöld. Szárnya 9,6 cm-es, az evezők külső zászlói zöldek, a belső zászlók feketék, az alsó szárnyfedők sárgászöldek. Farka 9-10 cm hosszú, zöldeskék, a külső tollak szegélye sárga. Írisze fehér, szaruszínű csőre 0,9-1 cm-es, viaszhártyája égszínkék; lába szürkéskék. A tojó viaszhártyája barnás. A fiatalok színei elmosódottabbak, toroktáji foltjaik alig észrevehetők vagy hiányoznak, íriszük szürkés, viaszhártyájuk vöröseslila.

Mutációk: sárga, sötétzöld, albínó és kék.

Élőhelye: Egész Ausztrália - főleg a belső területek - Tasmania kivételével; Floridában is elterjedőben van.

Időnként nagymértékben túlszaporodik, de néha tízezerszámra lesz az aszály áldozata. Kóborló életmódot folytat, ahol vizet és magokat talál, ott van a hazája, fűmagvakat eszik. Röpte gyors, szabálytalan ívű, északon június és szeptember, délen augusztus és január között, élő és holt fák üregeiben egyaránt költ. Fészekalja: 4-6 tojás, a kotlási idő: 18, a kirepülési idő 30 nap. A fiatalok 3-4 hónapos korban színesednek ki.

Várható életkora: 10-15 év.

Etetése: Hasonlóan az emberhez, a madár szervezete is megfelelő mennyiségű fehérjét, zsírt, szénhidrátot igényel. Az alaptakarmány gyanánt adott növényi anyagok túlnyomó részben szénhidrátot tartalmaznak. A madarak zsírigénye elenyésző, a fehérjét többnyire külön kell adnunk. Legjobb ha a magkeveréket mi magunk állítjuk össze:

Köles 60%

Fénymag 30%

Zab 10%

Ezt ki kell egészítenünk gyümölccsel, zöldségekkel, gallyakkal, szépiával, lágyeleséggel, fehérjével. Nagyon kedvelik az almát, a diót és a mogyoróféleségeket, de ezekkel bánjunk csínján, mert „energiabombák” A csonthéjas gyümölcsöket magozzuk ki, mert magjuk ciánt is tartalmazhat. Zöldség gyanánt salátát sárgarépát, annak levelét, petrezselymet, zellerlevelet, spenótot, uborkát, zöldborsót, főtt céklát, sült tököt, főtt burgonyát, valamint a gyomnövények közül tyúkhúrt és pásztortáskát is adhatunk.