Mindenevő, rákok, kagylók, kisebb gerincesek, gyümölcsök, magok alkotják étrendjét.
A nőstény 60-73 napi vemhesség után 1-7 kölyköt hoz világra.
Vadon ritkán él 5 évnél tovább, fogságban azonban 13-16 évig is élhetnek.
Az utóbbi időben hazánk nyugati határszélén is feltűnt ez a rendkívül élelmes, eredetileg észak-amerikai emlős. Erdőkben, bokros területeken él, elsősorban víz közelében. Bár elsősorban éjszakai életmódot folytat, időnként nappal is aktív. Nagyon jól mászik fára, az úszóképessége is kiváló.
Fészkét a földtől kb. 3 méter magasan építi odvas fákba, amikben rendszerint - a hideg teleket és a kölykök nevelésének időszakát kivéve - csak pár napig marad egyhuzamban. A mocsaras területeken a pézsmapockok vackait is elfoglalhatja. Téli álmot nem alszik, aktív marad a hidegben, bár télen testtömegének 50%-át is elvesztheti.
Rendkívül ügyesen használja mellső lábait kapaszodásra és az élelem megfogására. Miután sok vízi élőlényt fogyaszt, amiket kezeivel ragad meg, az a hiedelem alakult ki, hogy a táplálékát mindig megmossa annak megevése előtt (bár sokszor tényleg megtisztítja a táplálékát). A megfigyelések szerint a territóriuma a táplálékbőségtől függően 0, 2 és 5000 hektár között mozog. A hímek területe rendszerint 2-3 nőstényével átfedő. A nőstényekre kevésbé jellemző a territoriális viselkedés. Februártól márciusig tart a párzási időszak, a nőstény 63-70 nap vemhesség után 1-7 kölyköt hoz a világra. A fiatalok 7-9 hétig maradnak a szülőfészekben, majd követik anyjukat. Rendszerint tél végéig önálló életet kezdenek, ivarérettségüket 1 éves korukban érik el.
Nem számít veszélyeztetett fajnak, főleg a '70-es évek óta, amikor is a szőrméjének ára zuhant. Sokan tartják házikedvencként, bár megfelelő bánásmód hiányában könnyen visszavadul.