Rendszertani hely: osztály: emlősök (Mammalia); rend: ragadozók (Carnivora); család: cibetmacskafélék (Viverridae) Leírás: Kicsinyke állat, testhossza 30 cm, farka 20-24 cm hosszú is lehet, tömege az 1 kg-ot is elérheti. Szőrzete általában barnásszürke, néhol vörösesbarna, a hasoldalon pedig világosszürke. A farok vége feketés-sötétbarna színű. Elterjedés, élőhely: Dél-Afrikában Fokföldtől Natalig, sőt Transvaalig, valamint Namíbiában és Botswana déli részén honos. A nyílt, füves területeket, száraz síkságokat kedveli. Életmód, táplálkozás: Mivel élőhelyén nemigen talál olyan sűrű növényzetet, hogy elbújjon a ragadozók elől, föld alatti járatokban él. Egy-egy kolónia akár harminc egyedből is állhat, s e kolónián belül egyfajta "munkamegosztás" uralkodik. Amíg a kolónia nagyobbik fele táplálkozik, vagy éppen pihen, néhányan két lábra állva figyelnek, s amikor ragadozó közeledik, vészjelekkel figyelmeztetik a csoport többi tagját. Nappali állatok, s jellemzőjük, hogy az üregük környezetében, egy néhány száz méter sugarú körön belül szinte minden táplálékforrást hasznosítanak, legyen az zsenge hatás, gumó vagy gyökér, esetleg aprócska állat. Néha még a skorpiót is megeszik. Amikor a kolónia felségterületén az élelemforrások kimerülnek, az egész csoport felkerekedik és új otthon után néz. A szurikáták esetenként földimókusokkal (Geosciurus) is együtt élnek. Szaporodás, egyedfejlődés: A vemhességi idő 77 nap, azaz pontosan 11 hét. Az utódok száma általában 2-4, de néha 5 kölyök születik. A kis szurikáták 4-6 hetes korukig vesznek magukhoz anyatejet, de csak 9 hónaposan válnak ivaréretté. Érdekességek: Rendkívüli módon érdeklődő, már-már szemtelenül kíváncsi állatok, s ez hasznukra is válik, mert a természetben sokféle táplálékforrást kell kiaknázniuk. Dél-Afrikában a ragadozók gyakori zsákmányállatai, nemcsak a sakálok és a méhészborzok (Mellivora capensis) vadásznak rá, hanem a ragadozó madarak is.